A Dogfish Head Brewery Észak-Amerika egyik legnevesebb craftbeer-főzdéje. Az 1995 óta működő, Delaware-i illetőségű sörfőzde termékeit viszonylag limitált példányszámban gyártja, bár a világ minden tájáról keresik őket, napjainkban is csak Amerikában lehet hiánytalanul hozzájutni a készleteikhez, ott is csak módjával. A Dogfish Head egyik nagy találmánya és védjegye az úgynevezett " continuously hopping" vagy folyamatos komlózás, aminek lényege az, hogy a komlóforralás során a komlót gyakorlatilag néhány perces eltérésekkel folyamatosan adják hozzá a sörhöz. A koncepció lényege, hogy a komlózás szerintük így lesz a legharmonikusabb. Az ezzel a technikával készült 60, 75, 90 és 120 minutes IPA-ik a komoly sörszakértők körében is hatalmas sikert arattak.
2008-ban a Dogfish Head Brewery atyja, Sam Calagione Olaszországban, a Birra del Borgo főzdéjében főzött le először egy continually hopped imperial pils-t, amit azóta a nagy sikerre való tekintettel már hazájában is elkészített, valamint az olaszok is lefőzik a mai napig kis mennyiségben. A sört, ha kategorizálni kéne, imperial american pils-nek kéne nevezni, mert egyrészt imperial a viszonylag magasabb, 7,5 ABV%-os alkoholfok okán, másrészt az intenzív komlózás miatt amerikai típusú. Ebből a nagysikerű Birra del Borgo és Dogfish Head kooperációs sörből sikerül egy üveget beszereznem a Stiegl Brauwelt kóstolórészlegéből.
Az enyhén zavaros, narancsosan barna sör, igazán gyönyörű, halvány narancssárga felé hajló vastag és kitartó habot fejleszt. Aromája már az első szippantásnál erőteljesen orrbacsap, legintenzívebb a friss vágottfüves karakter, amit finoman kísér a fenyőgyantásság és egy grapefruit-szerű citrusosság. Kifejezetten jót tesz neki a 10-12 fokos hőmérséklet, azalatt nem igazán bontakozik ki az aromája, érdemes tehát nem a hűtőből kikapva azonnal fogyasztani, melegebben nyílik ki igazán. A kortyérzet meglepően komplex és ahogy az várható volt, erőteljesen komlódomináns. Az enyhe kenyérszerű malátássággal kísérve eleinte megjelenik egy grapefruitos karakter, gyengéden, ami átvezet egy enyhe őszibarackízen keresztül a gyengéd komlógyantásságba, majd végül elérkezik szépen lassan a keserűség is, erősen, de egyáltalán nem zavaróan. A zárás vágottfüves és citrusos, a keserűség nem tartós, a szájpadon kellemes gyantásság és melegség marad hátra. A sör talán egyetlen hibája, hogy a magasabb alkoholfok nem simul bele igazán a sörbe, a korty végén kicsit zavaróan és erőteljesen jelenik meg. Több imperial IPA esetében is sikerült jobban eltűntetni az alkoholízt, jó példa erre a BrewDog&Mikkeller I Hardcore You. Azonban a komló karaktere ettől függetlenül igazán különleges, figyelemreméltó.
Mindig öröm ilyen ritkaságszámba menő főzeteket beszerezni. Akinek van kapacitása, vagy esetleg a szabadságát Salzburg közelében tölti, még talál pár palackot a Stiegl Brauwelt-ben. Kedves amerikai ismerőseimnek hála nemsokára tesztelhetek egy egy-egy üveggel a Dogfish Head 60 és 90 Minutes IPA-ból, addig is várom a véleményeket, főleg azoktól, akik kóstolták bármelyiket is ebből a hármasból.
A következő cikkben kicsit mélyebben kivesézem a Stiegl Brauwelt-es élményeket és mesélek egy keveset a Stiegl egyik házisörös próbálkozásáról.
