Egyik amerikai rokonom ajándékozott meg ezzel a gyöngyszemmel pár hete. A Sculpin IPA a Ballast Point Brewery legismertebb és leghíresebb főzete, 2010-ben a World Beer Cup-on aranyérmet nyert International Pale Ale kategóriában. A sculpin egy halfajta neve, hosszas keresgélés után akadtam rá a horgászok között elterjedt nevére: botos kölönte. Hogy mégis mi köze van ennek az édesvízi ragadozónak egy brutális IPA-hoz, arra talán a főzde honlapja adhat egy kicsit leegyszerűsített magyarázatot, mindenesetre a 100-as Ratebeer- és a 98-as Beeradvocate-pontszám komoly kis sörről árulkodik.
A sört pohárba töltve valami nehezen körülírható, édeni nedű víziója villant be először, a fényviszonyoktól függően narancs és rozsdabarna színekben pompázó IPA hihetetlenül kristálytiszta, bármelyik pilseni sörfőző-mester megirigyelné. A pöffeszkedő, barnásfehér habból hihetetlen aromaorgia száll fel, ami a grapefruit, a barack, a fenyő és a korianderzöld mesteri elegye, a háttérben végig megjelenő gyantával, ami sok amerikai komlónak jellegzetes aromakomponense. A kortyérzet nagyon összetett és mégis harmonikus, szinte az az ember érzése, hogy minden kis ízakkord külön életre kel a szájban, s mégis közösen alkotnak egészet. Az élénkség és a közepes testesség finoman terelgeti a vad gyantásságot, s ezen gyönyörű alapon tűnik fel eleinte a barackos, kicsit a trópusi gyümölcsökre is emlékeztető íz, majd a grapefruitos-lime-os komlókarkater, végül a fenyőaroma is megjelent. A kiegyensúlyozott keserűség (IBU:70) végig mesterien kíséri a kortyot, majd hosszan megmarad a nyelvháton és a szájpadláson.
A Sculpin IPA talán a legjobb IPA, ami eddig a kezembe került, az Omnipollo Nebuchadnezzar volt még ilyen katartikus élmény talán, de lehet, hogy ez azt is kenterbe veri. Úgyhogy amerikai ismerősöket beizzítani vagy repjegyeket megvenni és mindenképpen kóstolni ebből a kincsből.
