Mostanában minden a Bigfoot Brewery piacra lépése körül forog, azonban az aranyfogas, zselézett hajú, sebhelyes pofájú genszterek ballonkabátjának árnyékában, kicsit távolabb a rivaldafénytől ott álldogál egy kiskunhalasi srác, és komlószörnyes sapkáját a fejébe húzva szép csendben főzögeti a jobbnál-jobb söröket. Ez a srác nem más, mint Kiss Tamás, a Hopfanatic Brewery sörmestere és van egy tulajdonsága, ami nagyon kiemeli őt a hazai kisüzemi főzők közül: az, hogy mer kísérletezni. Én nem tudom mik forognak a fejében, milyen szürreális álmai vannak hordóban rekedt malátahadseregről vaníliapikákkal, komlóréten fetrengő hippikről, szemfogaikkal kókuszt szétrepesztő trópusi farkasokról, de hogy végül szinte mindig sikerül összehoznia egy kiemelkedő sört ezekből, az dícséretre méltó. Nagy szerencsénkre már egy ideje megnyílt a főzde nevével fémjelzett Hopfanatic Pub is, ahová mindig elsőként érkeznek meg az újabb és újabb meglepetések. Pár hete az X-Mas Madness került bemutatásra, most pedig, csak hogy teljes legyen a karácsonyi élmény, bekerült a fa alá egy újabb gyöngyszem is.
Kiss Tamás gondolt egy nagyot, készített egy belga dubbelt kicsit megturbózva amerikai komlókkal, amit elsőnek egy belga, majd egy pezsgőélesztővel is leerjesztett. Ez lett a Campanie Cervisia. Ha csak egy rövid mondatnyi helyem lenne, azt írnám: tilos kihagyni. Ködös, vörösesbarna sör érkezik, tisztes, krémszerűen tömött bézs habbal. Az indítás kellemes, szolid aszalt gyümölcsös, kicsit barackos aromával , amit végig kísér egy jó adag fűszeres amerikai komló. Elsőre azt hihetnénk, hogy áá, igen, egy újabb sör a hopheadeknek, de a sörfőző, zsenijének hála, egy laza esernyőcsellel megint sikeresen átejtett minket: ez a sör ugyanis egyáltalán nem a komlóról szól. A korty simogatóan harmonikus, apróbuborékosan élénk és igen testes, majd szétrobban a gyümölcsösen észteres jegyektől, sárgabarack, szilva, áfonya egymást előzgetve törnek maguknak utat, de még ezzel sincs vége, ugyanis zárásnak megérkezik az a várva várt pezsgős savanykásság és szárazság. Keserűség szinte semmi, utóíznek pedig egy kicsit karamelles, alkoholos bizsergés marad az előző gyümölcsök emlékével. Ahogy pedig az lenni szokott, nem maradhatott el a sörkorcsolya sem, kaptunk egy adag saját készítésű gnocchit is a pohár mellé.
Az első, ami eszembe jutott a kóstolásnál, az az, hogy valami rohadt jó dolgunk van. Nem is akarom ezt nagyon tovább ragozni, de amikor egy helyen van csapon a NoHopLimit, ami az ország talán legjobb amerikai IPA-ja, az Angry Beast, ami egy brutáljó russian imperial stout, a tölgyfahordós-vaníliás X-mas Madness és ez a szuper, határfeszegető Campanie Cervisia, akkor azért egy kicsit olyan érzése van az embernek, mintha tejfürdőben kapna testmasszázst egy alpesi panorámás kismedencében. Még így is eszembe jut az, hogy miért nem jönnek ki innovatív, kísérletező sörökkel rendszeresen azok a főzdék, akik megtehetik, hogy Budapest legtöbb kézműves pubjába eljuttassák söreiket. Hogy miért ragadnak le legtöbben a jól bevált szortimentnél és főzik le ugyanazt újra és újra, egészen addig, amíg halálra nem unja mindenki. De abszolút nem érzem, hogy az állandó kesergésnek sok értelme lenne. A fene nagy jó dolgunkban elfelejtjük, hogy végülis azért van itthon egy egész pofás kis sörforradalom, egyre több olyan hely nyílik, ami hajlandó lerázni magáról az ostoba ízű és igénytelen nagyüzemi lágersörök béklyóit, egyre nagyobb a sürgés-forgás a sörfőzés körül, és ebben a körmeit próbálgató világban végtére is jutott hely ennek a csendes, hopfanatic alkimistának is, ahol újabb és újabb agyszüleményeivel varázsolhatja el a kíváncsi publikumot. És ez így nagyon jól van.
A Campanie Cervisia kóstolható a Hopfanatic Pubban, üvegesen pedig megtalálható a Kézműves Csemegében és a Különleges Sörök Boltjában.