Az előző cikkünk után most pedig következzen sorrendben a következő Dogfish Head IPA, a 75 Minutes, ami igazándiból egy blended beer, a 60 és 90 perces IPA-k keveréke hordóban érlelve. A főzet különlegessége, hogy az üvegben is juharsziruppal is kondícionálták a delaware-i főzde kísérletezésre mindig kész sörművészei.
Bár vártam az üveg kinyitásakor azt a bizonyos kiszökkenő komlófelhőt, ezúttal csalódnom kellett, nem volt semmiféle dzsinn, vagy ilyesmi, csak a pohárba töltéskor jelent meg egy vizonylag gyengébb, citromhéj és méz aroma. A mézaromán meg is lepődtem kicsit, mivel a juharszirup illatát egyáltalán nem lehetett érezni, arra számítottam, hogy jobban meg fog jelenni. A pohárba a 60 Minutes IPA-ra megtévesztésig hasonlító, rozsdabarna sör ömlik ki, a hab talán egy kevéssé szappanos, tömöttebb és feszesebb. Ha voltak is enyhe kétségeim, azok azonnal szertefoszlottak az első kortynál, ugyanis ismét előjött az a komplex, citrusos, bodzás íz egy figyelemreméltóbb gyantás hullám kíséretében, háttérben megjelenő "grassy" jegyekkel. A többedik Dogfish Head főzet után (My Antonia, 60 MInutes IPA) már kezd bennem teljesen értelmet nyerni, mitől is olyan különlegesek a söreik: nem a brutális, sokszor a sör egyéb karakterjegyeit eltörlő komlóaromától, hanem a komlózás komplexitásától, attól, hogy a komlók jellemző jegyei egymástól elkülönülve, tisztán érződve jelennek meg, s mégis egymással teljes harmóniában vannak. A 75 Minutes IPA-ban a hatvanperceshez képest fickósabb a fenyőmag és gyanta belépője és a keserűség is kicsit erőteljesebb. Az utóízéről pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, citromfüves-korianderzöldes egy kevés spenótos felütéssel és olyan kitartó, hogy percekkel később is ugyanolyan intenzíven pulzál.
Nincs mit hozzáfűzni a továbbiakban. A Dogfish Head 75 Minutes IPA teljes joggal szolgált rá a 99-es Ratebeer pontszámra és a hírnévre, csak remélni tudom, hog egyszer majd elérhető lesz itthon is.
