Rég volt már az, mikor a Balkezesek bemutatkoztak a Der Fehler nevű sörükkel a nagyközönségnek. A tavalyi évben megrendezett II. Házisörfőzők Versenyének egyik legkiemelkedőbb altbierjét először a szeptemberi Főzdefeszten kóstolhattuk, majd egy ideig megtalálható volt néhány kocsmában és kézműves boltban is. Aztán kisebb csend, néha feltűnt a Fehler egy-egy helyen. De most újra hallatnak magukról, a régi mellé pedig összehoztak egy teljesen új főzetet is.
Egy dolog mindig is nagyon piszkált a Balkezesekkel kapcsolatban (szigorúan nagybetűvel). Történetesen az, hogy az Egyesült Államokban létezik egy bizonyos Left Hand Brewing nevű sörfőzde, aminek ha megnézzük a logóját, egyből elkezd valami motoszkálni a fejünkben: vajon nem egy kis magyaros lekoppintásról van itt szó? Persze lehet véletlen is, de az azért érdekes, hogy a világ két majd ellentétes pólusán ennyire hasonló márka- és designötlet alakul ki. Az mindenesetre biztos, hogy a da Vinci vázlatok nyomdokaiba lépő tenyér és az önmaga farkába harapó kígyó ellenére is ott lebeg a levegőben a világhírű amerikai testvérek emléke.
A Der Fehler tradícionális vonala után a fiúk most egy újszerű, saját megfogalmazásuk szerint "felvilágosult eszméket követő" sörrel álltak elő, a Die Machttal. Csillagok Háborúja rajongók megnyugtatására közlöm, hogy a dzsordzslukászos vonal nem maradt ki, a cimkén ugyanis fel van tüntetve, hogy nyomokban midikloriánokat tartalmazhat. A poén ül, aki meg nem érti, járjon utána. A sör inkább a sötét oldal kapuit döngeti, csokoládébarnás, már majdnem feketébe hajló, színe alapján már nem is illene bele igazán az észak-némat altbierek kategóriájába, de hát itt a tradíciók újragondolásáról van szó, a határok feszegetéséről, nem véletlenül jött a dunkel alt elnevezés, no meg a szintén meglepő, 6,5%-os alkoholfok. Az illat enyhén dohos, pinceszerű, túlzottan domináns benne a pörköltmalátásság, már-már savanykássá téve az összhatást, de erre még rátesz egy lapáttal a nem annyira várt citromhéjas karakter, ami jelzi, hogy a komlót sem sajnálták belőle. Az ízében teljesen eluralkodik a pörköltmaláta, szinte az elejétől a végéig jelen van, kicsit füstös, savanykás, már-már égett jelleget adva a sörnek. Aztán, ahogy csúszik tovább a korty, megjelennek az erőteljesen lime- és citromhéjas, spenótós, zöldséges komlójegyek, kicsit agresszívan eluralkodva a végén. Pedig a test egészen rendben lenne, szépen borítja be a sört, élénkség sem annyira zavaró, a harmónia hiánya viszont nagyon szembetűnő. Az utóíz kicsit füstös, enyhén keserű, alkoholos és enyhe acetonos felhangok is megjelennek.
Mindent összevetve talán a kiforratlanság lenne a legjobb jelző a Die Machtra. Egyszerűen nem értek eléggé össze az ízek, lehet, hogy önmagában a recept sem lenne rossz, bár azért a komlózásból és a pörköltmalátából érdemes lenne egy kicsit visszavenni, de hogy a piacradobással mindenképpen várni kellett volna még egy keveset és hagyni a sört pihenni és rendesen összeérni az üvegben, az biztos. Aki viszont érez magában hajlandóságot rá, tegyen el egy palackkal pár hónapra és kóstolja újra, valószínűleg sokkal harmonikusabb darab lesz az eredmény.
