Hát először is: I'm back, egy rövid portugáliai kiruccanás után. Portugáliában kézzel fogható a két nagy sörgyár, a Sagres és a Super Bock (?!) lágergyár dominanciája, de ennek ellenére végül sikerült azért a nyiladozó kézműves sörkészítés nyomaira ráakadni. Korábban már tettem fel képet a Souvina főzde két söréről, ők például hat különböző sört is készíteenk, a stouttól kezdve az IPA-n és búzasörön át egészen a fűszerezett ale-ig, sajnos az íz és a minőség azért még hagy maga után bőséggel kívánnivalót. A Mean Sardine Brewery, aminek designja már első ránézésre egy kicsit Dogfish Head koppintásnak tűnik, például készít igen tisztességes, jó bajor búzák minőségét is megközelítő sört, a Tarrafa-t. Ha pedig ez még nem lenne elég, van egy belga dubbeljük is, a Zagaia.
A Vadia nevű főzde is jelen van öt különböző sörrel, ebből csak egyet kóstoltam, egy búzát, elég is volt annyi belőle egy időre.
De például Lisszabonban található egy kicsit turistavér-szívó söröző-étterem, a República da Cerveja, ahol öt különböző házi sört is lehet kóstolni, a főzde nevét azonban nem sikerült kideríteni.
Mindent összevetve az elmondható, hogy mérföldekkel a portugálok előtt járunk a kézműves sörök terén, mind mennyiségben, mind minőségben. A hazatérést alkalmából pedig felbontottam egy régóta őrizgetett Mikkeller sört, a Boogoop-ot.
Ahogy azt már korábban is írtam, a Mikkeller a mai napig nem üzemeltet saját főzdét, csak más főzdék üstjeit használva főz, így nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy igazi gerillákról van szó. A Three Floyds Brewery főzőivel közösen megálmodott és Belgiumban lefőzött sör stílusát tekintve erősen komlózott árpabor, alkoholfoka és szárazanyagtartalma elég magas (ABV:10,4%), azonban annyit hozzá kell tenni, hogy a cefrézésnél hajdinamalátát is használtak a főzők, innen a sör Mikkeller általi típusbeosztása: buckwheat ale. A gyönyörű, rozsdabarna, vörösbe hajló sör hatalmas és nagyon tartós, psizkosfehér habot fejleszt, amiből csak úgy ömlik a Mikkellerre amúgy nagyon jellemző komlóaroma-összetétel, amit egy finom harmónia jellemez a grapefruit, a citromhéj, a fenyő és a vágott fű aromájával (Amarillo komlót sejtek így látatlanban), megspékelve egy enyhén megjelenő, a brit típusú komlókra jellemző spenótszerű karakterrel. Az első korty rendkívüli melegséget áraszt szét a szájban, íze harmonikus, édesen malátás, a pilseni malátára emlékeztetően kenyérszerű, de megjelenik a karamellmaláta és egy kis amber maláta is. Ezt az önmagában is szép ízkombinációt keretbe foglalja az erőteljes komlósság, a 80-as IBU szinte teljesen belesímul a sörbe, keserűség pont annyi van, amennyi még nem zavarja az árpabor domináns malátásságát, inkább a spenót és a likmhéj íze jelenik meg, kiegészítve egy alap gyantássággal.
Mikkellert inni mindig öröm, még be lehet szerezni a Csakajósörben. Akinek pedig volt esetleg valamilyen élménye portugál sörökkel, írja meg, kíváncsi vagyok rá.