A König Ludwig Schlossbrauerei néhány sörébe már biztos sokan belebotlottak, akik Bajorországban, vagy akár az osztrák Salzburg tartományában nézegették az italospolcokat. A design és a mögötte rejtőző mondanivaló első pillantásra egyértelmű: évszazados tapasztalatok és tradíciók, minden egyes üvegbe a legnagyobb szakértelmmel töltve, mert hát mi más lenne az etalon, ha sörről van szó, mint a bajor. Természetesen az eredmények sem maradtak el az évek során, a kicsit kétes hírű, leginkább nagyüzemi sörökre koncentráló Wrold Beer Awardson 2008-ban a világos búzájuk, 2010-ben pedig a sötét búzájuk nyerte el a kategória legjobb sörének járó díjat. Ha pedig még ez sem lenne elég, a reklámokon annyi zöldellő mezőt, alpesi hegycsúcsot, fonottkosárban gőzölgő laugenbrezelt és Neuschwanstein kastély látképet kapunk az arcunkba, hogy azt egy jónevű turisztikai hirdetésekkel foglalkozó cég is megirigyelné. Többek között ezért is akartam már régóta egy kisebb “házkutatást” végezni, kizárólag a szélesebb körben is elérhető kollekciójukra koncentrálva, ami nagyjából négy sört jelent. A kóstolásból ezúttal a készletek hiányában a világos láger kimaradt, azt majd egy következő alkalommal pótolom, de így is sikerült egész jól megvizsgálni, mi rejtőzik a bőrnadrágos lufi mögött.
A König Ludwig Weisse aranybarna, enyhén ködös búzasör, paplanos, hófehér habbal. Az aroma hozza azt, amit egy bajor búzától vár az ember, banános-szegfűszeges jegyek uralkodnak egy enyhe citrusos karakter felett, a háttérből néha előkandikál egy kevés élesztősség, de közel sincs meg az a szerethető pincekaraktere, mint a jobb hefeweizeneknek. A sör csipkedősen élénk, íze krémes, eleinte szegfűszeges és banános, majd intenzívebben eluralkodik a citromos-citromhéjas jelleg, ami utóízként is hosszan megmarad. A kiegyensúlyozottság nekem kicsit hiányzik, valahogy a citrom túlontúl uralkodó, de ettől még egy élvezhető, vérbeli bajor búzasör. Bár a Weihenstephaner Hefeweizennek a közelébe sem ér, de attól még bárkinek nyugodt szívvel ajánlanám kipróbálásra.
A Dunkel Weisse világosbarna, a weizenhez hasonlóan csak alig ködös sör, nagyon kitartó, hófehér habbal. Az illat citrusos, enyhén banános és csak nyomokban szegfűszeges, finoman kenyérszerű. A közepesen testes, élénkebb sör íze krémes, simogató, eleinte egy édesen búzás, kicsit élesztősen kenyeres kezdés, majd egyre jobban megjelenik, végül eluralkodik a finoman pirított banán. A korty legvégén jelenik meg a német komlók enyhe, tradícionális fűszeressége, leheletnyi keserűséggel és gyenge citromhéjas karakterrel. Az utóíz tejhabosan krémes és banános, kevés szegfűszeges jellegekkel. Mindenképpen figyelemreméltóbb, kiegyensúlyozottabb darab, mint a világos búza, de megintcsak azt kell mondanom, a szintén bajor Weihenstephaner Dunkel Hefeweissbier mérföldekkel jobb.
Az utolsó kóstolt darab, a Dunkel névre hallgató müncheni barna lágert nem véletlenül hagytam a végére, a három közül ez a legkevésbe kiemelkedő. A gyönyörű, rubinvörös, kristálytiszta ital kicsit piszkosabb fehér, hatalmas habja alól geil, émelyítő, likőrös illatok szállnak fel, kevés begyúrt kenyeres komponensekkel. A nagyon vékony test mögül egy vizesebb, kicsit jellegtelen, enyhén pörkölt malátás ivósör jön elő, sajnos melegebben sem tud jobban kinyílni, a végére még egy citromhéjas komlókarakter is megjelenik. Az egyetlen kiemelkedő talán az utóíz, ami kicsit erősebbre pörkölt müncheni maláta jegyeit hordozza magán, de ha már sötét láger, akkor inkább választanék egy Ayinger Altbairisch Dunkelt.
Azt nem lehet mondani, hogy búzasörök terén nagy elmaradásban lenne a König Ludwig Schlossbrauerei, mind a világos, mind a barna egy jó weizen, bárkinek szívesen ajánlanám, a dunkel helyett viszont inkább mást választanék.
