Mikor beszereztem egy palackot a Tibeer Dühosből, elhatároztam, hogy mindenképpen összekóstolom a Duvellel, majd, csak érdekességképpen, szereztem egy üveget az idei Tripel Hopból is, így egész érdekes kis triumvirátust sikerült összeboronálni.
A Duvelt a legtöbb sörbarátnak nem kell bemutatni, azon belga sörök közé tartozik, amiket még a legtöbb nagy élelmiszerlánc boltjaiban is megtalálhatunk. Az 1871-ben alapított, belga illetőségű Duvel Moortgat Brewery legnagyobb sikerét kétségkívül ezzel a sörrel érte el. Az eredetileg az első világháború történéseinek hatására Victory ale-nek keresztelt sört 1923 óta hívják Duvelnek, ami a belga duivel, vagyis ördög szó egyik dialektusa. A Duvelt hagyományosan pilseni malátából főzik, Styrian Goldings és Saaz Saaz komlók felhasználásával. Az erjesztésre használt élesztőtörzs a gyár elmondása szerint a mai napig abból a skót élesztőtörzsből származik, amit Albert Moortgat hozott Belgiumba a brit tanulmányútjáról a 20-as évek elején. A Duvel készítésének másik fontos jellemzője a primer erjesztés utáni palackban erjedés, amit a palackozás során hozzáadott további erjeszthető cukrokkal (Duvel esetében kandiscukorral) és élesztővel érnek el. A hagyományosan 90 napos készítési procedúrának nagyjából két hét a palackban erjedés periódusa.
A szép, hófehér, ritkásabb habot fejlesztő sör aromája enyhén citrusos, szegfűszeges, kicsit émelygősen malátás. A sör kellemesen testes, élénk, az első kortynál az édesen malátás alapízre rakódva megjelenik a citromhéjszerű komlóíz és az egész szájban jól eloszló, alkoholos melegség. Zárása citrusos, kandiscukros, szájpadláson bizsergető.
2007-ben, valószínűleg az amerikai craftbeer-ek Európában is egyre növekvő népszerűségének hullámát meglovagolva a Duvel Moortgat Brewery kiadott egy Tripel Hop nevű limitált példányszámú főzetet, aminek lényege az, hogy a hagyományos két komlófajtát kiegészítik egy harmadik típussal is, valamint a sör alkoholfokát egy kicsit magasabbra, 9,5%-ra állítják. Az első kiadás Amarillo komlóval egészült ki és a nagy sikerre való tekintettel ezzel egyfajta újító kísérletezés indult el, a gyár minden évben más komlót használ harmadiknak. Idén a japán Sorachi Ace komlófajtára esett a választásuk.
A hagyományos Duvel ízkvalitásait teljesen átírva egy szárazabb, erőteljesen citrusos és almaboros aromájú és ízű sört sikerült így összerakni, ami hajaz a belgák körében imádott gueuze sörökre. A kicsit ritkásabb habot fejlesztő sörben ugyanúgy fellelhető a citromhéjas felhang, de a testesség gyakorlatilag teljesen háttérbe szorul, inkább a száraz fehérborok fanyarsága jelenik meg, továbbá egy almaborszerű komponens. Önmagában nagyon érdekes, kár, hogy a korábbi évek példányaiból egyet sem kóstoltam.
Nem véletlenül tartogattam a végére a Dühöst, ami gyakorlatilag a Duvel magyar klónjának tekinthető. Tibeer a hazai házi sörfőzők körében azzal vált ismertté, hogy belga sörökből kinyert élesztőtörzsekkel próbál már hosszú ideje sört erjeszteni. A Dühös az ihletadó Duvel nyomdokain haladva Bohemian Pilsner malátával készült, megtartották az eredeti komlózást és az előbb említett élesztőtörzset felhasználva erjesztették.
A Duvelnél kicsit sötétebb, aranybarnás és zavaros sör gyönyörű, tartós, patyolatfehér habot fejleszt. Aromája hihetetlenül citrusos és citromhéjszerű, enyhén vágottfüves, kicsit mentás. Ízében kellemes, de a Duvelnél enyhébben jelentkező testesség jelenik meg, nem érződik a kandiscukor édessége, inkább a Bohemian pilsner malátára annyira jellemző, kenyérszerű árpamaláta karakter dominál. A korty végén jelenik meg a komló igazán, fantasztikusan, csipkedősen, kellemesen citrusos kísérőként. Utóíze a Duvelnél érezhető, kicsit émelyítő édesség helyett inkább malátás.
Mindent összevetve világhírnév ide vagy oda, ha a három üveget elém raknák gondolkodás nélkül választanám a Dühöst, ami nálam nem is igazán klónja, inkább legyőzője lett a Duveleknek. Vélemények pedig jöhetnek, főleg, ha esetleg más is kóstolta őket együtt.
