Érik már lassan egy Wikipedia-cikk frissítés, mert bizony a Gólem szó napjaink Magyarországában nem csak alaktalan, élettelen tömeget, vagy héber vér- és agyagembert, esetleg bárdolatlan, együgyű személyt jelent, hanem egy házi sörfőző áldozatos munkájának eredményeképpen egyre több embernek ugrik be róla azonnal a minőségi házisör. A Gólem Sörfőzde karrierje meredeken ível felfelé, idén már megjelentek az Élesztő BrewStudiojában, valamint nyárra ajánlott sörnek a 444.hu megemlítette a Kappitány IPA-t is a napokban, s a siker nemcsak a jól átgondolt, egységes dizájnnak köszönhető, hanem a szépen összerakott söröknek és a kísérletezési hajlandóságnak is. Ha mindez nem lenne elég, Gólemék egy blogot is visznek, a NapiIPA-t, ahol folyamatosan frissülő india pale ale ajánlatokkal találkozhat az olvasó.
A Gólem Sörfőzde mostani ötlete, miután egy búzasör erejéig megemlékeztek a Baywatch német fenegyerekéről (Einz, zwo, Hasselhof) és hajójuk Kappitányává neveztek ki egy IPA-t, egy újabb remek kísérlet. A sztori lényege, hogy ugyanazt a sörcefrét különböző élesztőkkel erjesztik le, így kis túlzással mondhatjuk azt, hogy az ízváltozás csak a használt élesztők típusától függ.
Mr. Narancs, a belga élesztővel erjesztett aranysárga sör vékony, elefántcsont-fehér habot fejleszt. Aromájában azonnal megcsap a komlócitrus mellett egy intenzív gyümölcsösség, narancshéjjal és egy kevés szamócás illatkarakterrel. Az íz nagyon gyümölcsös, mondhatni háttérbe is szorítja a komló amúgy jelen levő virágos aromáját. Az édesebb vérnarancsra, trópusi gyümölcsre és narancshéjra hajazó karaktere már első kortyra mindent visz, hosszú percekkel a sör fogyasztás után is érzem a számban. Nagyon jól sikerült, érdekes sör, főleg a testvérével, Mr. Fehérrel együtt kóstolva.
Ha ugyanis nem kapom meg előre a tájékoztatást, hogy Mr. Fehér ugyanannak az anyának és apának a porontya (ugyanaz a cefre volt használva), akkor magamtól biztos ki nem találtam volna. Nevével ellentétben sörszínű öltönyben feszít az üvegben és a használt amerikai típusú élesztő feketén, no meg persze fehéren, teret engedett a komlóknak. A hasonlóan aranysárga, kicsit zavarosabb sör fehér habjából a gyümölcsösséget teljesen nélkülöző, erőteljes és vibráló komlóaroma tör elő, domináló citromfüvességgel és háttérbe húzódó fenyőillattal. A kortyérzet IPA-san száraz, enyhe malátás háttérben jelentkezik a gyantás, vágottfüves komlóíz, enyhe keserűséget hagyva a szájpadláson a korty végén. Utóíze közepesen keserű, fenyőgyantás. Ha a két (iker)testvért kéne jellemezni egy mondatban, akkor Mr. Narancs a hippi, Mr. Fehér pedig a rocksztár.
A végére pedig jöjjön az egyik klasszikus, amit először, még nagyjából két hónapja egy kicsit fiatalabb állapotában kóstoltam, akkor annyira nem is volt meggyőző, viszont most, összeérve és kiteljesedve letarolt, pont úgy, ahogy az egy gólemhez illik. A rozsdabarna Kappitány vaskosabb, piszkosfehér, feszes habot fejleszt. Aromájában hamar fellelhető a karamellmaláta, valamint egy Mr. Fehérnél enyhébb, de jellegzetesen citrusos Amarillo aroma. A közepesen testes sör első kortya kellemes harmóniáról árulkodik, a karamellesség, az enyhe cukrosság és a komló eleinte jelentkező citrusaromája, majd megjelenő enyhe gyantás karaktere jelzi, hogy jól megkomponált sörrel van dolgunk. Nem jellemző rá az amerikai IPA-k virtuóz komlókaraktere, nem is olyan intenzív az aroma, mint Mr. Fehér esetében, inkább egy kiegyensúlyozottabb szolidság és magasabb alkoholfok jellemzi.
Mostantól pedig mindenki kezdheti készíteni magát, mert az elkövetkezendő hónapokban-években egyre többet fogunk hallani a Gólem Sörfőzdéről, remélem hamarosan nagyobb tételben is rendelkezésre állnak majd a főzeteik, mert nagy lendületet adhatnának a hazai kézműves sörpiacnak.
