A 60 minutes IPA a Dogfish Head Brewery egyik legismertebb söre, mondhatni zászlóshajóvá nőtte ki magát az elmúlt években. Jelképe a Sam Calagione által kiötölt komlóadagolási technológiának, a continuous hoppingnak, ilyenkor a forralás során a komlót kis mennyiségekben, folyamatosan adják hozzá a készülő sörhöz, az aroma és ízkomponensek legteljesebb és legváltozatosabb kibontakozásának érdekében. Bár nem ez volt az első ilyen technológiával főzött sör, hanem a 90 Minutes, sokan ezt vágják rá elsőnek, ha a híres főzde szóba kerül. A Dogfish Head készletében négy continually hopped IPA van, a 60, 75, 90 és a 120 minutes IPA, ezekhez a nevüknek megfelelő ideig adagolják a komlókat (kivétel ezalól a 75 Minutes IPA, ami egy blended beer, de erről később). Hogy pontosan milyen módon pattant ki a főzde atyjának, Sam Calagione-nak a fejéből a folyamatos komlóadagolás ötlete, nem tudni pontosan, egy legenda szerint egy napon a gyerekeit figyelte, miközben Hungry Hippos-t játszottak, akkor jutott eszébe az ötlet, hogy hasonló módszerrel lehetne komlóadagolót is csinálni a sörfőzéshez, ami rövid időszakokra kinyílva engedne be egy keveset a fortyogó üstbe. Az mindenesetre biztos, hogy olyan védjegyet alkotott ezzel, amiről mindenkinek a Dogfish Head jut eszébe, ami azért szép kis eredmény. Korábban már kóstoltuk a My Antonia nevű imperial pilsüket (ami egyébként szintén hasonló technológiával készült), most pedig elkezdjük végigkóstolni a 60, 75 és 90 minutes IPA-ikat, kezdve a legelsővel.

Az üvegből már a nyitás pillanatában olyan orbitális citrusos aromafelhő robban ki, ami még az IPA-k között is ritka. Az illata úgy repked a szobában, mint egy homokfútta sivatagi lámpa évezredes álmából felébresztett dzsinnje (és itt most az Aladdin-féle türkizkék helyett inkább valami mérgeszöldet képzelnék el). A rozsdabarna sör a pohárban kevésbé tömött, kicsit szappanos, fehér habot fejleszt, ami mögül még mindig megállíthatatlanul áradnak a citrusos, vágott füves, bodzás aromakomponensek (Amarillo aroma elég jellemző). A kortyérzet azonban már sokkal kevésbé "rocksztáros", mint az illat, inkább egy gyengédebb light IPA bontakozik ki, háttérbe szoruló malátás ágyon gyengéd citromhéjas, "grassy" ízzel és halványabb fenyőgyantás simításokkal. Az utóíz alig keserű, kicsit gyantás. Összhatást tekintve egy nagyon jó, kiegyensúlyozott, de enyhébb IPA. Azoknak, akik a keményebb stílusképviselőket szeretik és a komló brutálisabb megjelenését, szerintem nem lesz akkora élmény ez a sör, akkor már inkább egy Ruination IPA a Stone Brewerytől példának okáért, csak hogy az amerikaiaknál maradjunk. 

Van még raktáron egy 75 és egy 90 minutes IPA-nk is a Dogfish Headtől, hamarosan azokról is készítünk beszámolót, valamint lesznek még más meglepetések is, nemsokára bővebben.