Tibeer nem ma kezdte a szakmát. Bár a nagyközönség eddig csak az amúgy nagy sikert aratott Dühösön keresztül ismerhette igazán meg, évek óta élen jár a házisörfőzők között kísérletezésben, szervezésben, többek között neki köszönhetjük a sok remek sörélesztőt felvonultató élesztőbankot is, ahonnan a házi sörfőzők rendelhetnek amúgy elég nehézkesen megszerezhető élesztőtörzseket is. A Dühös pedig egy külön történet, aki többször is kóstolta, az végigkövethette ultragyors evolúcióját, aminek során lanugószőrzetes Duvel-klónból egy év alatt átnyargalt a serdülőkor fázisain és igazi felnőtt, Citra hidegkomlózott egyéniséggé vált. Mostanára azonban elérkezett a továbblépés ideje, Tibeer egy kicsit más vizekre evezve nem tűzött ki kisebb célt, minthogy reményt adjon a sörkedvelőknek.
Az előbbi mondat nem légbőlkapott, ugyanis legújabb sörének a Pandora's Hop(e) nevet adta. Bevallom nekem csak segítséggel esett le a felirat jelentése, eleinte nem is tudtam mire vélni, olyan kicsiben van csak odaírva az az "e" betű. Azt még most sem sikerült megértenem, miért olyan halk és zárójeles az a remény szó. Mindenesetre az biztos, hogy Pandora újra felnyitotta a szelencét, Tibeer és a Legenda pedig az utolsó cseppig palackokba zárta a kiszálló matériákat.
Még néhány hete kaptam pár üveggel a Pandora's Hop(e) otthon lefőzött változatából, ami egy kicsit különbözött a most boltokban kapható, Legenda Sörfőzdében készítettől. A mélyvörös sör habját először is alig lehetett megzabolázni, szinte kirobbant az üvegből, a pohárban pedig először hatalmasra duzzadt, majd hamar elillant. Aromája eleinte amerikai citrusosságot hordozott, majd hamarosan megjelent a spenót-zöldborsó illat, ami a tradícionálisabb komlók sajátja, ezeket pedig egy édeskés, kicsit émelyítő likőr és aszalt sárgabarack aroma követte. A kortyérzet likőrszerű édességgel nyitott, enyhe pörköltmalátás jegyekkel, majd egy citromhéjas karakter hatalmasodott el a sörön, ami nemsokkal később nagy meglepetésemre eltűnt és helyét egy aszalt sárgabarackos-körtés jelleg vette át, ami utána még hosszú percekig megmaradt.
Ehhez képest a Legendás változat véleményem szerint fejlődött és javult. Legelőször is eltűnt a túlkarbonizáltság, ami sokkal jobban engedi kibontakozni a sört. Az aromában kicsit erőteljesebben érződik a pörköltmalátás, kávés jelleg, ami mögül simogatóan bújik elő a trópusi gyümölcsösség, a körte és a már jól ismert aszalt sárgabarack. A kortyérzet valamennyivel balanszírozottabb, a kávé, az aszalt sárgabarack és körtés likőr kéz a kézben haladnak haladnak végig a szájon, a végefelé még egy kis feketecsokoládé is feltűnik zárásképp. A 12%-os alkoholtartalom pedig teljesen belebújik a kortyba, alig lehet észrevenni. Ennek ellenére azt mindenképpen jelezném, hogy még tudna hova fejlődni a sör, érdemes lenne pár palackot beszerezni és eltenni egy fél évre a pince magányába, hogy tovább érlelődjön. Nem lett volna nagy baj, ha a piacra dobás is kicsit később érkezik az ízek egybesimulása és a nyersebb karakter eltűnése végett, így nem biztos, hogy mindenki kitörő lelkesedéssel fogja fogadni.
A Pandora's Hop(e) melengető szövetkabát lehet a hirtelen jött nagy hidegben és szélviharban, a héten már a kisüzemi söröket árusító boltok polcain és néhány pubban is fellelhető volt, fogyasszátok, kóstoljátok, raktározzátok, amíg a készletek bírják.
A sörhöz pedig próbaképp hozzákóstoltunk egy kis home made Banoffee pie-t, amit párosításként nyugodt szívvel tudok ajánlani mindazoknak, akik éreznek magukban affinitást a sörgasztronómia irányába.
